HTML

urbánus menekülés

Dr. H. , Voporto és Hinta a városi szkájparaszt értelmiségiek próbálnak feldolgozni, főzni, sütni és népies elfoglaltságot keresni. Közben versek, írások, receptek bukkannak fel. Disznó-, birka-, kecskevágásba bonyolódva tesztelnek borokat és horgásznak is. Plusz magas irodalom, eredeti Erdélyi Mihály grafikák fel-fel bukkanásával.

Naptár

június 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

kihagytad ?

Utolsó kommentek

2008.10.03. 08:13 dr. H.

Hétvégére vers

1 9 7 9.

Ha csak három szó közül választhatnék, 
 akár egy lány három öleléséből.
Mindegy, hogy melyiket.
Mindegy, hogy melyikhez tartozhatok.

Ha csak három halálom volna
 kiválasztva a sok száz közül.
Akár a sírgödör helye,
 oly lényegtelen, hogy merről fújt a szél ide,
 és még majd hová visz el.

Ahány mozdulat csak létezik,
 mind egy pillanatban képezik az egész végtelen
 ebédutáni ételmaradékát.
Mint egy lerágott csirkecomb
 csontszilánkos minden törvény, amit hiszünk.
Együtt hozzák létre a hatalmas folyó
 nyomon követhető hordalékát.

Hogy a tegnap állítómódja igaz,
 vagy a ma kérdőjele, nem tudom még.
Mert a létezés nagyon fukarul mér.
Csak a múlt voltja tudatosítja a mát
 és a holnapot.

Hogy ma jó a jó,
 és holnap már hazug a tegnap.
Az egész elhatározás mely űzött,
 vagy mi űztük tovább,
 mint a pillanatnyi indokot,
 mely nem képezte bennünk a rosszat,
 esetleg csak a még rosszat csupán,
 az órák múlásával egyre naivabbak,
 míg aztán ki nem nevetjük önmagunkat.

A múltba diszpergáló énünket,
 mely az egyetlen kapocs a jelennel.
Oly bután áll a jégveremben,
 míg ki nem olvad vízzé oldva a verejték, -
Folyékony homokóra.

A múlás, mely gyógyít,
 hisz maga a szenvedés is múlik,
 mind egy egyetemesség alatt,
 egy híd pillérei,
 az élet kövei.
A világ egy része,
 vagy menedéke.
                                                
1979. január
 

4 komment


A bejegyzés trackback címe:

http://szkajparasztok.blog.hu/api/trackback/id/tr70693708

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

SzKL 2008.10.03. 09:39:09

Ez igen tetszett. Az általam olvasottak közül a legjobban.
Lehet, hogy '79-ben voltál a csúcson. (mint költő...)

ekkerjoz 2008.10.05. 21:18:11

Koppan a fény a szemedben,
hallod a doktori hangot,
nem megy a vér az erekben,
látod a holnapi sajtót.

Fáradt a szíved ezerszer,
égeti hátad a nap, most
két fiad már nem emel fel,
por, kavics nyomja az arcod.

Annyira jó a gyereknek,
messzire lát, lába táltos
paripákat előz le, karja

szívós, és veszedelmes,
jelleme tiszta, s szíve bátor,
nem tudni, majd meddig hagyja.

Zsibbad a kar, töri vállad a járda, látod a sokszínű mintát,
rács alól fölcsap a pára,
nem mozdulsz, tétova nimfák

lépnek át, érzed, a hátad
nézik, s a fénnyel tele villám
sebzi a szíved, csak ne fájna,
ennyire miért jön a kín rád.

Látod, az utca veled van, elrohan
sok sötét lélek, nem hiszik azt, hogy neked éppen a szíved akar most kihasadni.

Néztek így sok tucat embert,
évek alatt csak a méreg,
mind a kis lelkükre tapadt már,
nem csoda, hogy ők még élnek.

Hinta · http://www.hinta.hu 2008.10.08. 08:38:30

A vers persze jó de kicsit gyanus. Csak nem megtörtént, hogy valakin átléptek ? Ami persze gondolom mindennapos de ennek olyan élmény íze van. Sajnos.

ekkerjoz 2008.10.08. 12:31:04

Jani komám kijött a kardiológiáról, és ötven méter után megrogyott, félórát pihent a járdán, mire valaki hívott hozzá mentőt. Mondom, a szakrendelő mellett. Végül ezt túlélte, a következő infarktust nem. Egy suliba jártunk, egyidősek a fiaink. Júniusban volt 46.