1 9 7 9.

Ha csak három szó közül választhatnék, 
 akár egy lány három öleléséből.
Mindegy, hogy melyiket.
Mindegy, hogy melyikhez tartozhatok.

Ha csak három halálom volna
 kiválasztva a sok száz közül.
Akár a sírgödör helye,
 oly lényegtelen, hogy merről fújt a szél ide,
 és még majd hová visz el.

Ahány mozdulat csak létezik,
 mind egy pillanatban képezik az egész végtelen
 ebédutáni ételmaradékát.
Mint egy lerágott csirkecomb
 csontszilánkos minden törvény, amit hiszünk.
Együtt hozzák létre a hatalmas folyó
 nyomon követhető hordalékát.

Hogy a tegnap állítómódja igaz,
 vagy a ma kérdőjele, nem tudom még.
Mert a létezés nagyon fukarul mér.
Csak a múlt voltja tudatosítja a mát
 és a holnapot.

Hogy ma jó a jó,
 és holnap már hazug a tegnap.
Az egész elhatározás mely űzött,
 vagy mi űztük tovább,
 mint a pillanatnyi indokot,
 mely nem képezte bennünk a rosszat,
 esetleg csak a még rosszat csupán,
 az órák múlásával egyre naivabbak,
 míg aztán ki nem nevetjük önmagunkat.

A múltba diszpergáló énünket,
 mely az egyetlen kapocs a jelennel.
Oly bután áll a jégveremben,
 míg ki nem olvad vízzé oldva a verejték, -
Folyékony homokóra.

A múlás, mely gyógyít,
 hisz maga a szenvedés is múlik,
 mind egy egyetemesség alatt,
 egy híd pillérei,
 az élet kövei.
A világ egy része,
 vagy menedéke.
                                                
1979. január