Miért csak most kiáltasz?
Tudhattad így nincsen válasz.
Talán így akartad?
Az arcodat eltakartad.

Talán már eltaláltad
 és összeszorított fogakkal álltad.
És most elém állsz elveszetten.
Hátha megtalálsz emlékeidben.

Könnycsepp csurran az arcodon.
Aztán megbotlik az álladon.
Elcsuklik a régi zene.

Eltorzult az esti álom.
Reggel telepszik már a világon
 s a vágyakat elengedem.

1982. január