HTML

urbánus menekülés

Dr. H. , Voporto és Hinta a városi szkájparaszt értelmiségiek próbálnak feldolgozni, főzni, sütni és népies elfoglaltságot keresni. Közben versek, írások, receptek bukkannak fel. Disznó-, birka-, kecskevágásba bonyolódva tesztelnek borokat és horgásznak is. Plusz magas irodalom, eredeti Erdélyi Mihály grafikák fel-fel bukkanásával.

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

kihagytad ?

Utolsó kommentek

2008.09.27. 18:27 Hintamester

OTT AZ A NAGY HÁZ BERNBEN

-Sokan vannak és erősek. Hatalmasak. Sok pénzük van. Ön egyedül van, gyenge és kiszolgáltatott. Tehát az a kérésük, hogy felejtse el a felfedezést.
 

Először nem hitt a szemének. Pedig Aristid Gross tapasztalt, elismert kutató volt, a svájci sporthivatal tudományos intézetének igazgatója, számos nemzetközi szövetség tagja, aki egész életében keményen dolgozott. Becsvágya erős volt. Mindent elkövetett azért, hogy elérkezzen az igazi siker pillanata, amikor olyan felfedezésre jut, amire mindenki felkapja a fejét. Sőt, nem is keményen dolgozott hanem megszállottan, különösen amióta felesége, Blanche, autóbalesetben meghalt és lánya, Carla nem tudott lábraállni. Harántlaesió.
A gerincsérülések legsúlyosabb következménye a komplett gerincvelői harántsérülés, amelyben a sérülés szintje alatt minden neurológiai functio hiányzik, s a sérülés szintjétől függően, para- vagy qadriplaegia alakul ki. Kiesik az autonomidegrenszer működése, károsodik a belek, hólyag beidegződése is. Megszűnik az összes felületes és mélyérzés, a hőfájdalom-, tapintási, ízületi helyzet- és mozgásérzés.
Ilyen egyszerű. Blanche a tapasztalt vezető rosszul vette a kanyart. Egy hibás mozdulat egy tévesen felismert helyzet. Az orvosok azzal vigasztalták Carlát, hogy még így is teljes és értelmes életet élhet, ez azonban csak mese, minden, ami azóta történt, kompenzáció, helyettesítés, úgy teszünk mintha, miközben tudjuk, hogy nem, ennyi az egész, ott az a nagy ház, Bernben, ő persze zongorázik, mint régen, hívják is hangversenyekre, de inkább csak azért hogy a nézők azt mondják, nyomorék, de ahhoz képest ügyesen játszik, ezt a szót, hogy nyomorék, senki sem mondja ki szívesen, a gondolatokban azonban csak így jelenik meg.  Carla huszonhét éves, gyönyörű, tehetséges, de soha többé nem tud talpraállni, ügyesen közlekedik a kerekesszékében, egyedül vásárol, főz, terít, mosogat, esténként kettesben ülnek a nappaliban és zenéthallgatnak vagy televíziót néznek. Gross foglalkozott már ezzel, sejt vizsgálattal, persze, hogy hogyan lehet összekötni a megszakadt idegeket, mit adna azért, hogy Carla ismét járhatna, mindent, ez volt a válasz, először állatokon kezdett kísérletezni, nem bízta el magát az első eredményektől, embriók idegszövetéből kivont őssejteket alkalmaztak a kísérlethez.
Amikor a sejteket a szervezetbe fecskendezték, azok bármilyen idegszövetté képesek voltak átalakulni. Egerekben közönséges gerincsérülést szimulált úgy, hogy hátcsotjaikat egy bizonyos ponton megsebezte. A sérülés után az idegsejtek szinte azonnal elhaltak így nem  tudták az idegi jelzéseket továbbítani. A tesztelés során száz egeret oltott be hetvenötezer őssejttel a sérülés alatt és felett.  Az állatok viselkedését azután hónapokon keresztül figyelte. Azok az egerek amelyek nem kaptak őssejteket, alig bírtak járni, és annak ellenére, hogy valamit javult az állapotuk az első két három hét alatt, megszenvedtek minden lépésért. Azok azonban amelyek megkapták az őssejteket, ismét képesek voltak a járásra. A vizsgálatok azt mutatták, hogy az őssejtek új idegsejteket idegsejt-bevonatokat hoztak létre, és megfelelően továbbították a jelzéseket.


 Kipróbálja Carlán? Ez volt a kérdés.
-Semmiképpen, barátom- Tanácsolta neki svájci orvoskamara elnöke, Hunzert professzor. – Természetesen nem vonom kétségbe a felfedezés értékét, a szabályok azonban bennünket is köteleznek. Adjon le egy mintát az anyagból.
- Ezt nem szívesen tenném – azért Gross sem volt ennyire naiv. Hallott ő már egyet és mást.
- Rendben van- felelte Hunzert. –Akkor jelentessen meg egy tanulmányt folyóiratunkban, tartson néhány előadást, mielőtt humán kísérleteket végezne.  – De a saját lányomról van szó– mondta ő. – Ennek most nincs jelentősége – vélekedett Hubert. Átölelte a vállát amikor kikísérte hatalmas, előkelő irodájából. – Előbb lássuk a cikket és feltétlenül menjen el a párizsi konferenciára.
Gross kéthéten belül elkészült, eljutatta a dolgozatot a szerkesztőségbe, várta a megjelenést. A folyóirat következő számában azonban hiába kereste. Fel is hívta szerkesztőt, akit azonban nem talált. A konferencia szervezői pedig azt válaszolták, hogy már kész a program és nem tudnak változtatni a menetrenden. Nagyot sóhajtott. Keserves dolog a tudományos kutatás. Este elmondta Carlának milyen felfedezésre jutott. – Már csak néhány hétig kell várnod- mondta. Carla bólintot. – Bízzál bennem. Carla azt felelte bízik. – Rövidesen a világ elé tárok mindent.
Másnap reggel egy ismeretlen férfi ült az irodájában. Már tavasz volt a férfi azonban vastag télikabátot és kalapot viselt. – Ki engedte be ? – kérdezte ő mérgesen. Korábban járt ugyan munkába, minthogy lusta és elkényeztetett titkárnője is megérkezett volna, az ajtót azonban zárva tartották.
- Bejöttem – felelte a férfi.
- Mit akar ? – kérdezte ridegen Gross.
- Felejtse el ezt a felfedezést- mondta a férfi.
- Miről beszél?
- Az őssejtekről és az egerekről.
- Miért felejtsem el ?
- Mert ez a kérésem.
- Ki Ön ?
- Megbízóim kérését teljesítem- felelte kimérten a férfi.
- Kik a megbízói ? – Gross menekülni szeretett volna. Nem szerette az ilyen helyzeteket. Ő tudományos kutató volt.
-Sokan vannak és erősek. Hatalmasak. Sok pénzük van. Ön egyedül van, gyenge és kiszolgáltatott. Tehát az a kérésük, hogy felejtse el a felfedezést.
Gross hallgatott.


-Adok egy csekket- a férfi egy lapos, sárga borítékot vett elő a zsebéből és az asztalra ejtette. – Öt millió dollár. Talán elég lesz. Cserébe kérem a kutatási anyagot.
Gross a fejét rázta. Nem lehet, mondta.
-Nem értjük egymást- a férfi csalódottan mosolygott. –Nincs választási lehetősége.
- Legalább a lányomat beoltanám – kérte.
- Nem lehet – mondta határozottan a férfi.
- Rendben van- próbálkozott Gross. – Mindent összeszedek és délután átadom.
- Nem délután, most.
Gross nagyot sóhajtott. Átmentek a kutatólaboratóriumba. A férfi szemlátomást szakember volt, tudta, hogy mit keres és mit kell magához vennie.
- Legalább mondja meg kinek dolgozik?
- Sok embernek. - a férfi sóhajtott, először nem is válaszolt. – Magának fogalma sincs arról, hogy mibe nyúlt bele. És nagyon belenyúlt. Gyógyszergyárak, rehabilitációs intézetek, orvostechnikai eszközgyártók, gyógyszállók, alapítványok.
Fél órát töltöttek együtt, azután a férfi szótlanul távozott. Miután elment, Gross bezárta az ajtót, kinyitotta a páncélszekrényt, ahol egy készletet tartott a kísérleti anyagból. Nem mintha számított volna a kabátos férfira, de attól tartott egyszer tűz üt ki a laboratóriumban, netán kirabolják,  és ő úgy tanulta: első a biztonság. Délben rövid sétát tett a környéken, kíváncsi volt, hogy látja-e a kabátos férfit, aztán megnyugodva úgy vélte, biztonságban van.


Este tovább maradt bent, titkárnőjét elengedte. Hazatelefonált Carlának, hogy ne nyugtalankodjon, később ér haza. Feltámadó rossz érzését leküzdötte. A kísérleti anyagot tartalmazó szürke dobozt a táskájába helyezte, lekapcsolta a villanyokat. Gondosan bezárta a laboratórium ajtaját, lement a lépcsőn. A portás udvariasan köszönt és tisztelgett neki. Gross beült az udvaron várakozó autójába. Amint elfordította az indítókulcsot, érezte, hogy egy erőteljes, kesztyűs kéz megragadja a torkát.
- Hiba volt doki – mondta egy hang, aminek azonnal felismerte a tulajdonosát. A kabátos férfi volt aki a hátsó ülésen helyezkedett el. – Azt hittem tisztáztuk a feltételeket.
- A lányomról van szó – alig tudott beszélni, inkább súgta mint mondta a szavakat.  
- Nem a lányáról van szó, mondtam már. Nagyobb dolgokról van szó.
- Csak őt szeretném megmenteni.
A férfit azonban nem érdekelték az ő érvei. Fokozta a szorítást. Gross utolsó gondolata Carla volt, aki őt várja a nappaliban és arról ábrándozik, hogy egyszer még járni fog.  De hát az élet sajnos nem úgy alakult.                                           
 

2 komment

Címkék: odze


A bejegyzés trackback címe:

https://szkajparasztok.blog.hu/api/trackback/id/tr35684721

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hinta · http://www.hinta.hu 2008.09.27. 20:46:59

Fenti linken Ekker Józsi rámutat Édesapja unokatestvérére. Nincsennek véletlenek....
süti beállítások módosítása