HTML

urbánus menekülés

Dr. H. , Voporto és Hinta a városi szkájparaszt értelmiségiek próbálnak feldolgozni, főzni, sütni és népies elfoglaltságot keresni. Közben versek, írások, receptek bukkannak fel. Disznó-, birka-, kecskevágásba bonyolódva tesztelnek borokat és horgásznak is. Plusz magas irodalom, eredeti Erdélyi Mihály grafikák fel-fel bukkanásával.

Naptár

június 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

kihagytad ?

Utolsó kommentek

2008.09.18. 10:43 dr. H.

A SZÉL ELFÚJTA AZ UTOLSÓ DALOD

Hétfőn éjjel szörföztem unalmamban a TV csatornákon, ahogy szoktam. Félálomban pötyögtem a távirányítón, egyszer-egyszer már az elernyedt kezemből lecsúszott a földre. Az n+1. csatornánál jártam, amikor megjelent kissé megöregedett arca, ősz haja. Alatta két évszám 1943 és 2008. Rick Wright a Pink Floyd alapító tagja és billentyűse eltávozott. Hogy beteg volt, nem tudtam róla, bár a kilencvenes évek végén készült képek sejtették törődött arca mögött már egy beteg test létezik. Mai zenei ízlésem kialakulásának legfontosabb talppontja volt senkihez sem hasonlítható zenéjük. Mint másoknak a Beatles vagy a  Rolling Stones, nekem ők voltak a Banda. Hordozható, Grundig, valószínűleg riporter magnón, a feketén is csillogó SCOTCH szalagok valamilyen utánozhatatlan illatával elkeveredve az ő misztikus zenéjük a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején számomra maga volt a keleti blokkban elérhető legális tudatmódosító.

Tehát eltávozott a quartett talán legcsendesebb tagja. A csapat közös lemezein kívül két szólólemezét ismerem. Az első „Wet Dream” című a hetvenes évek végén jelent meg, Gilmour első szólólemezével szinte egy időben. Csodálatos, kissé melankolikus, igényes zenei költemények. Az Animals és a The Wall közötti, a rajongók számára kissé hosszúra sikeredett szünetet tökéletesen pótolni tudta. A második szólólemeze 1996-ban Broken China címen jelent meg, a popularitás gyanúja sem férhetett hozzá, bár a sokszor dallamtalan zenét a Floyd Fun-osok  velem együtt így is jóízűen falatozták. Mindenkor visszafogott, de virtuóz játéka, összetéveszthetetlen hangja, lágy melódiái tartották a két nagy egyéniség Gilmour és Waters között azt az egyensúlyt, ami a nyolcvanas évek elejéig egyben tartotta hőn szeretett és imádott zenekaromat. Az utánozhatatlan Floyd hangzás része volt, korokon átívelő dalaikba beleégette saját billogát, aranybélyegét.

Élőben sajnos a nagy négyest nem láthattam, és most már többé itt nem is láthatom. De az idő talán mégis nekem dolgozik. Remélem egy közös jelenésünk még lesz. Én már jó előre gyűjtöm is a pénzt a belépőre, hogy újra együtt láthassam őket e színpadon. Mert valahol, valamikor a Hold sötétebbik oldalánál egy óriási koncert az égben még hátra van.

Szólj hozzá!

Címkék: wright rick


A bejegyzés trackback címe:

http://szkajparasztok.blog.hu/api/trackback/id/tr11669209

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.