A 70-es évekbeli nyári Balaton inkább hasonlított egy hatalmas menekülttáborra, mint a pihenni vágyók tóparti üdülőtelepeire. Csehek, NDK-sok, Lengyelek tízezrei itt nálunk töltötték el szabadságukat, költötték el megspórolt pénzüket. De ez egy speciális menekülttábor volt, ide mindenki saját akaratából és dalolva érkezett. Egymás hegyén, hátán, baromi nyüzsgéssel, a tó terhelhetőségét is meghaladó strandolni vágyó tömeggel. Míg nappal a víz, éjjel a szórakozóhelyek színes kavalkádja várta az óvatlan utazót. Ez volt a diszkókorszak fénykora. Abba, Boney M, Donna Summer. Nem is számított az igazi üdülőhelynek a déli parton, amelyiknek nem volt legalább egy-két ilyen táncos-zenés helye. Lépten-nyomon, a napközben tömegétkeztetésre specializálódott éttermekből estére átvedlett diszkók szívták fel a szórakozni és ismerkedni próbáló különböző nációjú fiatalságot. A Balaton amúgy is a gyorsan támadó és örökké tartó, rövid szerelmek, alkalmi kapcsolatok bölcsője. A napfény, a víz és a strand mediterrán hangulata szinte adja magát, és a lehetőségeket. Csak szem, megfelelő alkat, alkalomhoz illő fellépés és persze egy kis szerencse kell hozzá. Néha elég egy suta pillanat, és máris kész egy új regény, amit szívesen lapoz végig újra az ember, fázós téli estéken. Akkortájt az ismerkedni vágyó magyar fiúknak kitűnő vadászterület volt ez a környezet. A köztudottan liberálisabb szerelmi életet élő német lányok pedig olyan ínycsiklandozó, könnyű prédának számítottak, mint karácsonyfán az ezüst sztaniolba csomagolt szaloncukorka. Sokszor azonban, csak a kicsomagolás után derült ki, hogy milyenbe haraptál bele.

A két fiú ismerkedni indult. Mindkettőn farmernadrág - persze márkás, nem a Trapper. Egyiken az akkortájt nagyon divatos gézing, a másikon színes, galléros póló. Okkersárga ezerkettes Lada, és máris a diszkó előtti parkolóban voltak. Az idősebb jól beszélt németül. Egy évet kint dolgozott Drezdában. Mintha valami gyerektartási afférja is lett volna belőle. A másik jó magyar szokással, csak néhány idegen szót tudott, ráadásul tapasztalatlanabb is volt a lányok terén, de kisfiús arcára kifejezetten buktak a szebbik nem képviselői. A megszokott forgatókönyv szerint zajlott le ezután minden. Két hirtelenszőke karcsú tizennyolc-húsz év körüli lányhoz csapódtak. Tánc, kóla, tánc, smaci, még egy kis tánc, és már minden ment, mint a karikacsapás. Alig egy óra telt el, hogy kiszálltak az autóból és újra benne ültek. A gyönyörű júliusi éjjel, szinte adta magát, hogy a természet lágy ölén történjen meg a boldog beteljesülés. Tíz percet sem kellett autózniuk és máris elhagyatott, területre értek, amit maguk között csak bereknek hívtak. E névnek az évek során erotikus felhangja alakult ki a helybéli srácok között. A bajviadal helye volt ez, de páncélok, lovak nélkül, és legtöbbször a lovagok is hiányoztak. Ide már alig ért el az országút zaja, néha egy-egy kamion bírta csak túlharsogni a folyamatos tücsökzenét. Ezt a területet ilyenkor már senki sem háborgatta. Mindenki nyugodtan bele merülhetett mindazokba a játékokba, ami őt és alkalmi párját boldoggá tehette. Az ezeregyéjszaka buja történeteit hordta itt mindenfele a langyos, esti szél, a látványba néha még a környező fák levelei is beleremegtek. Az autót leállították, kiszálltak, csöndben ölelkeztek, majd különböző irányba indulva következett egy rövid „spaciren”…

…Az idősebb fiú és partnere ért vissza előbb a kocsihoz. Tíz perc múlva a lány kezdett aggódni barátnője miatt, de nemsokára megnyugodott, látván közeledtüket. A másik pár is beszállt az autóba. Ők egy kicsit csapzottabbak voltak, de mire visszaértek a diszkó elé, már semmi különöset nem lehetett észrevenni rajtuk. Még néhány percet kacarásztak a Zsigában, majd a lányok kiszálltak és a tőlük megszokott „Csüsz”-szel köszöntek el a korábban még lényegesen izgatottabb udvarlóitól. A fiúk rágyújtottak egy cigarettára, és mind a ketten elégedetten pöfékeltek. A fiatalabb, hosszasan kísérte még tekintetével a távolodó lányokat, akik hamar eltűntek a platánok takarásában.

-Nem is beszéltünk meg semmit sem holnapra velük. –szólalt meg a fiatalabb.
-Majd megtaláljuk őket itt holnap is, ha akarod. –nyugtatgatta az idősebb, majd elmosolyodva folytatta.
-Na ti szép kis vircsaftot csaptatok. Zengett tőletek az egész berek. Ki se néztem volna belőled.-
A fiatalabb kicsit elpirult.
-Micsoda csaj volt! Nekem még soha nem volt ilyen. Hogy valaki így tudjon szeretkezni? Hát komám! Ennek a vérében volt a szerelem. Alig, hogy levetkőzött és belekezdtünk máris minden porcikája mozgott. Csípett, rúgott, vonaglott, harapott, alig tudtam rajta maradni. És közben sikoltozott, kiabált, és az önkívület határán szinte artikulátlanul ismételgetett valamit, amit nem értettem. Amíg élek nem felejtettem ezt el. -mondta ábrándos arccal, átélve újra a frissen történteket. –Sok jót hallottam már a német lányokról, de ez most minden képzeletemet felülmúlta.
Az idősebbet már annyira rázta a nevetés, hogy a homlokával a kormánykereket ütögette. Fuldoklott, és kezével a műszerfalon dobolt közben.
-Most min röhögsz ennyire? –kérdezte a fiatalabb.
-Hát én értettem, hogy mit ordítozik –dadogta a nevetéstől.
-Miért mit mondott?
-Csak azt hajtogatta folyton, hogy menjünk már arrébb a csalánosból.