HTML

urbánus menekülés

Dr. H. , Voporto és Hinta a városi szkájparaszt értelmiségiek próbálnak feldolgozni, főzni, sütni és népies elfoglaltságot keresni. Közben versek, írások, receptek bukkannak fel. Disznó-, birka-, kecskevágásba bonyolódva tesztelnek borokat és horgásznak is. Plusz magas irodalom, eredeti Erdélyi Mihály grafikák fel-fel bukkanásával.

Naptár

szeptember 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

kihagytad ?

Utolsó kommentek

2008.09.07. 19:59 Hintamester

Libamáj még

Az előbb direkt nem akartam, de testközelből követtem libatömést régen. Mama felkapta a libát, villámgyorsan bekerült a begyébe a kukorica és már szaladt is. Semmi bajuk nem volt, naphosszat vidáman bandáztak a hátsóudvarban. Távolról sem 200 ember elbocsájtásáról van pusztán szó, hanem tizenötezer ember megélhetéséről. Azt kell tudni, hogy az évente világszerte piacra kerülő 2300 tonna libamájból 1800 tonnát nálunk állítanak elő. Ennek a mennyiségnek csaknem 40 százalékát, 700 tonnát – vagy ha úgy tetszik: a világ libamájainak csaknem harmadát – a Hungerit Zrt. forgalmazta. A többi nagy részét a franciák. Csakhogy a  gallok néhány hónapja kiadtak egy kódexet, amely nemzeti hagyománynak minősíti a libatömést, mint eljárást, ez a jelenlegi szabály szerint védettséget biztosít számukra. Mi meg megint hagytuk, hogy hülyét csináljanak belőlünk és csak nézünk kigúvadt szemmel mint az agrár miniszter mikor igazat mond. A legendás magyar érdekérvényesítés. A Négy Mancs mehet a picsába. Én, meg mint minden évben Újkígyósról veszem a libát Márton napkor, tömöttet. Azért idéznék itt a sonline-től mert remek körbejárása a dolognak. „ Nézzék meg, hát így néz ki egy olyan állat, amelyik szenved? – teszi fel a kérdést Piti László, miközben a térdéhez húzza az egyik libát. A férfi a földön ül, előtte egy dobozszerű gépezet, amelyből gumicső lóg ki. Egy simítás az állat fején, majd a csőrébe vezeti a puha csövet, egy nyomás a pedálon, és a szárnyas már mehet is vissza a többiekhez. Az egész nem tart tovább öt-hat másodpercnél. – Hiába szórnék ki takarmányt, ezek a libák már le sem hajolnak érte – mondja a tömő. – Megszokták, hogy naponta négy alkalommal én etetem őket. Ha meghallják a hangomat, már gyűlnek is körém. Gondolja, ha kínoznám ezeket a jószágokat, így reagálnának?”
Az Újkígyóson dolgozó Piti László egyike annak az ötszáz libatömőnek, akitől eddig a szentesi Hungerit Zrt. vette át a hizlalt jószágot. Ám ennek vége: az osztrák székhelyű Négy Mancs Állatvédő Alapítvány a vállalat termékeinek teljes körű osztrák és német bojkottját helyezte kilátásba, ha a magyar cég nem szünteti be a kényszertöméssel nevelt libák és kacsák feldolgozását. Magyar József vezérigazgatónak választania kellett: vagy teljesíti az állatvédők követelését, vagy azt kockáztatja, hogy a civil tiltakozástól megrettent nyugati áruházláncok sorra lemondják a rendeléseiket. A cégvezető úgy döntött, szeptember elsejétől nem vesznek át több hízott jószágot, és az év végéig 200 embert elbocsátanak – ennyi munkatársuk dolgozott a leállásra kényszerített részlegen.
 „Ha kizárólag hízott állatot dolgoznánk fel, nem törődnék a Négy Mancs fenyegetésével – ismeri el Magyar József. – A hízott libamájat ugyanis francia éttermeknek, szállodáknak szállítjuk, akik mindenképp megvásárolják az első osztályú árut. Ám a hízott jószág feldolgozása a kapacitásunknak csupán az egyharmadát teszi ki. A többi pecsenyekacsát és libát a kereskedelmi láncoknak kell értékesítenünk, és egy esetleges bojkott ezekre az árucikkekre is kiterjedt volna. Döntenem kellett, hogy kétszáz embert bocsátok el most, vagy az egész vállalat jövőjét kockáztatom. Az előbbi mellett döntöttem.”

Kínzás-e a libatömés?
A Négy Mancs Állatvédő Alapítvány feltett a világhálóra egy megrázó filmet, amely a libatömés kegyetlen eljárását mutatja be. Azt azonban a munkatársaik is elismerték, hogy a felvétel nem köthető a Hungerit Zrt.-hez, még csak nem is Magyarországon készült. Ám ennek a jelentősége szerintük elhanyagolható, mivel tömés és tömés között nincs különbség. Ezt Papp Lajos, a Lúdszövetség elnöke másképp látja: „Szó sincs barbár eljárásról. A libák nyelőcsövébe egy puha gumicsövet vezetnek be, amelybe gép adagolja a pár dekányi tápot. Az egész eljárás mindössze néhány másodpercig tart. Ha az állatok szenvednének, tömeges lenne az elhullás, ilyenről azonban szó sincs. A tömőknek is az az érdekük, hogy a libák minél jobb állapotban legyenek. Tudományos vizsgálatok igazolják, hogy a tömött és a hagyományosan táplált állatok hormonszintje között nem mutatható ki semmilyen különbség, ami arról árulkodik, hogy a tömött szárnyasok nincsenek stressznek kitéve.”
Papp Lajos szerint a kényszertömés szó ugyan rosszul hangzik, de azt tudomásul kell venni, hogy a haszonállat-tartás mindig együtt jár bizonyos fokú kényszerrel. „A ló sem önszántából húzza a kocsit és a vélhetően a kutyák sem szavaznák meg a pórázt – jelentette ki. – Egyébként az állatvédőknek az a követelése, hogy a libatömést felejtsük el, éppen az állatokra nézve lenne hátrányos. Ez ugyanis egy külön, erre a célra kitenyésztett libafajta, amely csak felhizlalva értékesíthető, hagyományos etetés esetén a húsa, a bőre élvezhetetlen. Vajon belegondoltak a Négy Mancs emberei, hogy mi lesz a sorsa sok tízezer libának, ha nem lehetne őket tömni? Szerintem ez az igazi állatvédelmi kérdés.”

Mindez korántsem csak az állás nélkül maradt 200 dolgozót érinti. Magyarország a hízott libamáj előállításában igazi nagyhatalom: ha az önellátó Kínát nem számoljuk, az évente világszerte piacra kerülő 2300 tonna libamájból 1800 tonnát nálunk állítanak elő. Ennek a mennyiségnek csaknem 40 százalékát, 700 tonnát – vagy ha úgy tetszik: a világ libamájainak csaknem harmadát – a Hungerit Zrt. forgalmazta. Azzal, hogy a legnagyobb felvásárló kiszállt, az összes, hízott szárnyas tenyésztésében érdekelt vállalkozó – libatenyésztők, tömők, takarmánygyártók – megélhetése bizonytalanná vált. Ők nagyjából ötezren vannak, de ha az általuk eltartott családokat is figyelembe vesszük, 15 ezer ember egzisztenciája került veszélybe.
Ám ez még nem a történet vége. A Hungerit Zrt. ugyanis, annak ellenére, hogy leállt a hízott szárnyasok feldolgozásával, nem került le a Négy Mancs Alapítvány interneten közzétett feketelistájáról. Gergely Zsófia, a szervezet magyarországi irodájának programvezetője szerint nyomós okuk van a bojkottfelhívás fenntartására. „Volt egy-két kérdésünk, amelyre a mai napig nem kaptunk választ a vezérigazgató úrtól – mondja. – Például nem tudjuk, mi a helyzet azokkal a kislibákkal, amelyeket a vállalat egyes telepeiről kényszertömést folytató vállalkozóknak is értékesítenek. Magyar József további tevékenysége sem makulátlan, hiszen a részesedése van abban a Komlósi Lúd Kft.-ben, ahol a libákat még mindig kínzással hizlalják.”
A Hungerit vezetője mindezt mondvacsinált érvnek tartja. „Hogyan ellenőrizhetném, hogy ki mit csinál a tőlünk vásárolt libákkal? – teszi fel a kérdést Magyar József. – Ez éppen olyan, mintha azért akarnának bojkottálni egy autókereskedőt, mert a tőle vásárolt járművekkel szabálytalankodnak. A magánemberként folytatott üzleti tevékenységemnek pedig semmi köze a Hungerit Zrt.-hez, erre hivatkozva fenntartani a céget a feketelistán egyszerűen nevetséges.”
Az igazgatónak persze vannak elképzelései arról, hogy mi állhat a háttérben. „Egyre több jel utal arra, hogy a történtek mögött nem csupán állatvédelmi, hanem piacszerzési szempontok is lehetnek – állítja Magyar József. – Az ellenünk bojkottot hirdető állatvédő szervezet ugyanis a libatömés elleni harcban kifejezetten Magyarországra szállt rá. A szintén libamáj-előállító Franciaországban nincs is irodájuk, oda be sem tették a lábukat. Vajon miért?”

Mindenki bizonytalan
Sok embernek ad megélhetést egy hízott liba, amíg eljut a feldolgozóhoz. Elsőként annak hoz hasznot, aki kislibaként eladja. A libanevelők nyolchetes koráig tartják maguknál, a jószágok innét kerülnek a tömőkhöz. A tömési időszak 21 nap, ez idő alatt nő meg a liba mája akkorára, hogy már feldolgozható. Mivel az ólak takarítása, fertőtlenítése egy hetet vesz igénybe, a tömőknél havonta cserélődik ki egy-egy szállítmány. Bánszki László 25 éve dolgozik tömőként, s mint mondja, eddig ez a tevékenység maga volt kiszámíthatóság. Mostantól azonban ennek vége. „Havonta 540 libát tömök, s most először fogalmam sincs, hogy a jövő hónapban hová vigyem őket – mondta. – Mindenki próbálkozik, de azt a mennyiséget, amit eddig a Hungerit feldolgozott, a többi felvásárló nem tudja maradéktalanul átvenni.”

2 komment


A bejegyzés trackback címe:

http://szkajparasztok.blog.hu/api/trackback/id/tr97652742

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

ekkerjoz 2008.09.08. 05:32:06

Mit ehet egy állatvédő? Sportszeletet? Danone tejmentes kefírt? Kizárólag müzlit nyersen? Vattacukorból a pálcikát? Vagy mi a lófaszt? (Ja nem, az hús...)

Tatonka aki Samiro 2008.09.08. 15:51:37

Nemrég voltak a lányok (4manci) az mr1-en. Fogalmuk sincs mit tettek. Kaptak egy csomó halálos fenyegetést stb, és kb most döbbentek rá, hogy ez nem az a kivont karddal az igazság mezején story, enyhe ellenfényben... Persze nem vallották be de a hangjukon érződött. Ha a lányok szeretnének bármit is tanulni az életről, akkor menjenek el azok az emberek elé akik most munkanélküliek lettek, és nézzenek a szemükbe. Aztán beszélgethetnénk tovább a libákról, békákról stb stb...
Ps: Nem tudom kinek van igaza, valszeg senkinek. Sok-sok emberrel közöltem már, hogy nincs munkája, mert ez is a munkám része. Szelektíven gyűjtök egy olyan városban ahol nincs szelektív, és a fürdővizemmel mosok fel, s nem azért mert nincs + 2000 ft-om. Ismerem mindkét oldalt. Lányok, lányaim! Most néhány gazdag ember egy kicsivel gazdagabb lett, néhány szegény meg sokkal szegényebb. Ez nem csak a ti hibátok, de legalább legközelebb gondolkodjatok, ha lehet...