A baromfifeldolgozó Hungerit Zrt. leállította a hízottáru feldolgozását szeptember 1-jével a Négy Mancs állatvédõ alapítvány nyomására; ezzel az év végéig csaknem kétszáz dolgozótól kell megválnia a szentesi cégnek – mondta el Magyar József vezérigazgató.
Négy mancs:
Leginkább karácsony idején a szupermarketek fagyasztói tele vannak liba és kacsa termékekkel. De amit a vásárló nem tud: ezeknek az állatoknak a százai a kényszertömő telepek „gyártmányai“. A kényszertömött kacsák és libák úgynevezett zsírmájának előállítása az egyik legkegyetlenebb előállítási formának számít. Az állatok minden nap 2-3 alkalommal kényszertömésnek vannak alávetve; egy 20-50 cm hosszú gumi vagy fémcsövet dugnak le az állatok nyelőcsövén. Ezek a madarak ketrecekbe zárva élnek és semmi lehetőségük sincsen arra, hogy kinyújtóztassák szárnyaikat. Az állatok mája a normálisnál lényegesen nagyobbra van „felhízlalva“, ami kimondhatatlanul nagy kínokat jelent az állatoknak, hiszen az abnormálisan nagy szerv nyomja az állatok légzőszerveit és ezért nehezen tudnak lélegezni és mozogni. A NÉGY MANCS ezért úgy döntött, hogy kampányt indít az effajta kihasználás ellen. Számos országban az állatok kényszertömése tiltott. Magyarországon viszont nem. A hazai baromfiipar egyik legjövedelmezőbb ágazata a foie gras termelése. Magyarország a második legnagyobb hízott máj termelő a világon, Franciaország után. A fogyasztókat megtévesztik, az állatok rovására A hízott máj ipar fontos kiegészítő jövedelme a megkínzott vízi szárnyasok húsával való kereskedelem. 7 millió kényszer hizlalt kacsának és libának a húsát például Németország szupermarketeibe, éttermeibe és piacaira is exportáljuk. De a magyar fogyasztónak sem áll módjában megtudni, hogy az állatot kényszertöméssel hizlalták-e. NÉGY MANCS ennek az állatvédelmi és fogyasztóvédelmi botránynak szeretne véget vetni. Kényszertömésből származó liba és,- kacsamáj termékeket lehet kapni valamennyi hazai TESCO hipermarketben. A VIER PFOTEN/NÉGY MANCS Angliában és Németországban tárgyalásokat folytattak a REWE, Tengelmann, Familia és Coop élelmiszerláncokkal. Bár a Tesco hipermarketekben a mai napig is árusítanak kényszertömésből származó termékeket, a fenti élelmiszerláncok elutasították a kényszertömésből származó termékek forgalmazását.
Magyar Hírlap:
"Ó, Magyarország! Tudnak-e másfelé úgy rajongani, Dédelgetni, simogatni, jóllakatni, Mint a Te néped, mikor Vendégszerető kedvében van." (Krúdy Gyula)
Nos, mindenekelőtt felejtsük el ezt. Felejtsük el Krúdyt. Felejtsük el ezt is Tőle, a legnagyobbtól: "Könnyebb egy színdarabról véleményt alkotni a színházi premieren, mint a fűszerek elegendőségéről a disznó feldolgozásánál. Kár, hogy nincs mindennap disznóölés, amikor a férfiak megmutathatnák a nőknek, hogy ehhez az egyhez, az egyetlen egyhez a véletlen kedvezéséből sokkal jobban értenek, mint a nők." Felejtsünk el mindent, ami emberi még ebben a súlyosan beteg világban. Felejtsük el a hagyományaink maradékát, a gasztronómiát – a saját gasztronómiánkat! –, felejtsük el Hamvas Béla filozófiáját, amelyet a bor ihletett… Felejtsük el a nyári alkonyatokat, a fröccsünket, felejtsük el, hogyan hajtották hajdúink a szürke marhát egészen Spanyolország piacaiig, lábon, súlyveszteség nélkül. Felejtsük el a Hortobágyon a vonuló marhagulya járásához igazítottan épült korcsmák emlékét, felejtsük el a fertályórát.
Zabáljunk hamburgert, a kurva életbe!
Hajítsuk sutba az örök mondatot: "Ha ád magára a kocsmáros, mindig tart mustárt. Többféle mustárt… És fiatal hagymát…" Felejtsük el végleg, hogy kik voltunk egykoron. Nem lesz nehéz. Már Huszárik Zoltán is egyszerűen belehalt abba, hogy évekig nem csinálhatta meg a Szindbádot, mert a kor kultúrfelelősei túlságosan polgárinak tartották Krúdyt. Mi is túlságosan polgáriak vagyunk…
Zabáljunk krumpliporból sült krumplit, meg génkezelt kukoricát, a kurva életbe!
S ne járjunk horgászni, soha többé. Ne érezzük az ősi, génjeinkben őrzött, dédelgetett, semmihez sem hasonlítható izgalmat, amikor az úszó eltűnik a szúnyogdöngéses éjszaka fekete vizében. Ne emeljük többé a puskát a nemes vadra, kiszáradt torokkal. Ne legyen többé hajnali disznóölés csikorgó télben, ne lássuk többé, ahogy a disznó kihörgi a vérét – s ne igyunk aztán kupica áldomást őérte. Ne szeressük az életet olyannak, mint egy nagy, hősi eposz. Pitiánernek szeressük, egyformának.
Zabáljunk csipszet, a kurva életbe!
Tévé előtt ülve, bambán meredve, ahogy a reklámokban látjuk. Olyanok vagyunk már, úgyis. Csupa-csupa reklámhős. Egyenvágyainkhoz láncolva. Elhülyülve. Pótcselekvésekbe menekülve. Elhízva, nagyseggűen, zsírosodó aggyal. Borunk akár három napig eltartható, de csak hűtőben. És nincsen többé libamáj. Mert eljött közénk a Négy Mancs nevű elmebeteg banda. Csupa frusztrált, beteg lelkű, kielégítetlen, elhülyült korunk hőse. És hadat üzentek a libamájunknak. És bezárt Szentesen az üzem. Százak az utcára kerülvén rághatják szégyenükben öklüket. Az ország sok-sok milliárd forintot veszít. Közben máshol, a konkurenciánál tovább tömik a libát. Úgy, ahogy tőlünk tanulták. Ahogy mi tömtük, évszázadokig. Mi már nem tömjük. Majd tömik ők. És eszik élve a kagylót, az osztrigát, aminek eleven teste összerándul a reá csepegtetett citromlétől. És élve dobják forró vízbe a langusztát, s a languszta felsikolt. Hallottam a languszta sikolyát San Franciscóban, a Fisherman’s Wharfon… Nekünk pedig itt a Négy Mancs, és azt hiszik a beteg lelkükkel, a semmire sem való, ostoba életükkel, hogy most csináltak valami nagyot és nemeset – pedig nem csináltak semmit. Csak tönkretettek megint valamit, ami a miénk volt. S nem látják, hogy amúgy a Föld rákos. Az ember a Föld rákja. S hogy a kicsike magyar parasztok, akik tömték a libájukat, ők voltak az egészséges sejtek a burjánzásban.
Hát így örüljetek, idióták!
A magam részéről:
Egy szép libamáj az alapja – friss legyen, foltmentes és lehetőleg ne fagyasztott. Egy napra hideg vízbe téve ki kell áztatni. A klasszikus recept szerint legjobb libazsírban és egészben lesütni. Ehhez az említett szárnyas hájából kisütjük a zsírt, ami nem haszontalan dolog, mert így némi libatepertőhöz is jutunk. A libazsír fedje el a májat teljesen, egy fej vörös hagyma, néhány gerezd fokhagyma és pár szem bors is kerülhet mellé. A májat nagyon lassan kell sütni, a folyadék éppen csak gyöngyözzön – körülbelül két óra alatt kész. Ekkor egy üvegtálba finoman áthelyezve a májat, a szűrt zsírt ráöntve hagyjuk kihűlni. Hűtőben a zsír teljesen megszilárdul – így ízléses kis gömbök formálhatók a máj mellé, egy-két gerezd lilahagyma, paradicsom, kis tepertő és friss kenyér.
vagy:
Libamájhab szarvasgombával
Hozzávalók: szarvasgomba 30 gr libamáj 200 gr vaj 50 gr konyak 5 cl tejszín 1 dl só bors zselatin.
A szarvasgombát felszeleteljük egy tálba tesszük, hozzáadjuk a konyak felét és belehelyezzük a libamájat egy éjszakára. Másnap a májat és a gombát a léből kivesszük. A szarvasgombát vékony csíkokra vágjuk, félretesszük, a májat pedig forró vajban, forgatva megsütjük. Ha kihűlt szitán áttörjük hozzáadjuk a konyak másik felét, a gombát, majd fűszerezzük és a tejszínhabbal és egy evőkanálnyi olvasztott aszpikkal óvatosan elkeverjük. A krémet aszpikkal bélelt formába simítjuk. Tálalásnál a formából ügyesen kifordítjuk, pikáns gyümölcsöntettel és friss gyümölcsökkel tálaljuk.
Utolsó kommentek