HTML

urbánus menekülés

Dr. H. , Voporto és Hinta a városi szkájparaszt értelmiségiek próbálnak feldolgozni, főzni, sütni és népies elfoglaltságot keresni. Közben versek, írások, receptek bukkannak fel. Disznó-, birka-, kecskevágásba bonyolódva tesztelnek borokat és horgásznak is. Plusz magas irodalom, eredeti Erdélyi Mihály grafikák fel-fel bukkanásával.

Naptár

június 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

kihagytad ?

Utolsó kommentek

2008.09.03. 23:21 Voporto

Bakonyi rókamese

Itten volt mostanság megidézve Cseh Tamás, s erről eszembe jutá közelmúlt béli családi kirándulásunk a Bakonyban, pontosabban Bakonybél és környékén. Gyönyörű táj, kedves emberek, és gasztronómiai rettenetek. Pihenni és együtt lenni mentünk, s az pompásan sikerült. Turista térképpel bejártuk a környéket. Hegyeket, völgyeket átbarangoltunk, jókat hallgattunk, s akikkel találkoztunk elbeszélgettünk. Most néhány (telefonos)kép, s aztán a történet.

Bakonybél

Nagy csibész ez a Bakony, de akik lakják, Ők is megérik a pénzüket. Azt mondták, a Kőris-hegy nem is olyan magas (709 m) és belátni onnan az egész környéket. Gondoltuk, mit nekünk a Bakony legmagasabb csúcsa – gyerünk. Szállásadó falunkból, mitagadást későn  indultunk és nem kevés susnyás után, lenyűgöző szépségű bükkösben, meredeken kapaszkodó turista úton mentünk, mentünk, mentünk egyre csak feljebb. Legalább három és fél órán keresztül. A bőrünkön keresztüli méregtelenítést, bizony „csúcsra járattuk”. A hegy többször vette rá páromat a vetkőzésre, (át)öltözésre, mint egy tizenkét színes monodráma női főszereplőjét a rendező. Végül csak felérünk. A szemétkupacokkal körülvett, kétes műszaki állapotú Vajda Péter kilátót a fák szelíden koszorúba fogták, s lombjukkal illedelmesen eltakarták a várva-várt kilátás javát. A közvetlen mellette lévő polgári légiirányítási radarállomás, kegyelemdöfés egy természetszeretőnek. Enyhítette a kínunkat, hogy a fogytán lévő vizünket, egy kedves őr – a kerítésen keresztül – pótolta. Kedvünket el nem veszejtve vissza indultunk a szép erdőn keresztül egy másik úton.

Kőris-hegy

 

Szürkület volt már, mire a hegy lábánál lévő fogadóhoz értünk. A küszöbön egy balkezes skótjuhász kutya feküdt ernyetegen. A ravaszdi nézésű felszolgáló kitartóan várakozott a teraszon az asztalunknál, míg mi az italainkat hörpöltük. Feszélyezve érezvén magunkat, a kutyára tereltük a szót, s mit hallunk pincérünktől? Kóbor az a szegény pára, de mióta ott van, azóta a szemtelen róka nem jár be a portára. Róka itt a fogadóban? Bizony ám! Ellopta a papucsokat, cipőket, sőt még az asztalterítőt is lerángatta, megrágta. Higgyük csak el, ez így igaz. Mosolyogva fizettünk, s ezzel a kedves bakonyi rókamesével távoztunk. Irány a szállás.

Bakonyszűcs

 

Azért egy kis pergetés is volt ám!

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

http://szkajparasztok.blog.hu/api/trackback/id/tr38647395

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

ekkerjoz 2008.09.04. 20:04:15

Király vagy Api.
A Bakony nem volt a legédesebb, mikor katona voltam, de azóta megtanultam szeretni.
Ha megérem, beállok bakonyi betyárnak, vadhúson, halon és gombán élek, néha lopok egy-egy birkát, vagy valamely kóbor szüzet.
Szombaton Óballa??