Itten volt mostanság megidézve Cseh Tamás, s erről eszembe jutá közelmúlt béli családi kirándulásunk a Bakonyban, pontosabban Bakonybél és környékén. Gyönyörű táj, kedves emberek, és gasztronómiai rettenetek. Pihenni és együtt lenni mentünk, s az pompásan sikerült. Turista térképpel bejártuk a környéket. Hegyeket, völgyeket átbarangoltunk, jókat hallgattunk, s akikkel találkoztunk elbeszélgettünk. Most néhány (telefonos)kép, s aztán a történet.

Bakonybél

Nagy csibész ez a Bakony, de akik lakják, Ők is megérik a pénzüket. Azt mondták, a Kőris-hegy nem is olyan magas (709 m) és belátni onnan az egész környéket. Gondoltuk, mit nekünk a Bakony legmagasabb csúcsa – gyerünk. Szállásadó falunkból, mitagadást későn  indultunk és nem kevés susnyás után, lenyűgöző szépségű bükkösben, meredeken kapaszkodó turista úton mentünk, mentünk, mentünk egyre csak feljebb. Legalább három és fél órán keresztül. A bőrünkön keresztüli méregtelenítést, bizony „csúcsra járattuk”. A hegy többször vette rá páromat a vetkőzésre, (át)öltözésre, mint egy tizenkét színes monodráma női főszereplőjét a rendező. Végül csak felérünk. A szemétkupacokkal körülvett, kétes műszaki állapotú Vajda Péter kilátót a fák szelíden koszorúba fogták, s lombjukkal illedelmesen eltakarták a várva-várt kilátás javát. A közvetlen mellette lévő polgári légiirányítási radarállomás, kegyelemdöfés egy természetszeretőnek. Enyhítette a kínunkat, hogy a fogytán lévő vizünket, egy kedves őr – a kerítésen keresztül – pótolta. Kedvünket el nem veszejtve vissza indultunk a szép erdőn keresztül egy másik úton.

Kőris-hegy

Szürkület volt már, mire a hegy lábánál lévő fogadóhoz értünk. A küszöbön egy balkezes skótjuhász kutya feküdt ernyetegen. A ravaszdi nézésű felszolgáló kitartóan várakozott a teraszon az asztalunknál, míg mi az italainkat hörpöltük. Feszélyezve érezvén magunkat, a kutyára tereltük a szót, s mit hallunk pincérünktől? Kóbor az a szegény pára, de mióta ott van, azóta a szemtelen róka nem jár be a portára. Róka itt a fogadóban? Bizony ám! Ellopta a papucsokat, cipőket, sőt még az asztalterítőt is lerángatta, megrágta. Higgyük csak el, ez így igaz. Mosolyogva fizettünk, s ezzel a kedves bakonyi rókamesével távoztunk. Irány a szállás.

Bakonyszűcs

Azért egy kis pergetés is volt ám!