Lenin kispogár volt. Miközben meg forradalmár is. És különös alak volt, született kispolgár és hivatalnok, számon kérte a beosztottjaitól, hogy rendesen iktassák az aktákat, reggelente takarított az irodájában, maga javította a kerékpárját is, mellényes öltönyökben járt, nagy gonddal válogatta ki a nyakkendőit, de szerette a kihívásokat is, nem félt az összecsapásoktól, nekem a harc az életem, mondta egyszer Inyesza Armandnak, még 1916-ban. Ez az Inyesza Armand akkoriban még csinos lány volt, a forradalom női szárnyát vezette, ő találta ki az “Orosz asszonyok, dobjátok ki a lábosokat és a fazekakat” jelmondatot, mert az volt az elképzelése, hogy a forradalomnak fel kell szabadítania a szexuális gátlásokat is, éppen Vlagyimir Iljics volt az első, akinél a gátlások felszabadítását elkezdte, sokat üldögéltek egymás mellett a Genfi-tó partján, az emigráció boldog évei alatt, tervezték Oroszország jövőjét, ő lett a Központi Bizottság Női Ügyosztályának (Zsenogyel) vezetője, később gyakran baszott Leninnel a nagy vezető kremlbeli irodájának bőrpamlagán, miközben Krupszkaja otthon főzte a káposztalevest. Lenin esténként hazament, fáradtan, csapzottan, hóna alatt elintézetlen, ámde pontosan iktatott aktákkal, Krupszkaja megtörölte a kezét egy konyharuhában, megkérdezte forradalmár férjét, hogy hol volt olyan sokáig, Lenin azt felelte erre, hogy természetesen a forradalom ügyeivel volt elfoglalva, mert ne higgye azt Krupszkaja, hogy egy ilyen forradalom, az gyerekjáték, nem, egy forradalom, az rengeteg munkával jár, és ezt végzi el ő olyan késő óráig az irodájában, na és Inyesza, kérdezte az asszony, egész Moszkva azt beszéli, hogy a szeretőd, ugyan már, felelte erre meggyőződés nélkül Lenin, mert már kifáradt az egész napos hazudozásban, annyi mindenfélét beszélnek a moszkvaiak, de Krupszkaja nem hagyta magát, találkoztam Valentyinovval a piacon, ő mesélte, hogy már Genfben kefélted, márpedig Szergej Ivanovics becsületes ember és jó forradalmár, te magad is elismerted, persze, bólogatott Lenin, de néha azért túloz, ezt is mondtam. Az a te bajod, Vlagyimir Iljics, hogy mindig a farkadra hallgatsz, nem pedig az eszedre, zárta le a vitát Krupszkaja, kitette a káposztalevest az asztalra, Lenin pedig kiment hugyozni.

– A deszkát hajtsd fel – szólt utána az asszony, mert szerette, ha övé volt az utolsó szó.