HTML

urbánus menekülés

Dr. H. , Voporto és Hinta a városi szkájparaszt értelmiségiek próbálnak feldolgozni, főzni, sütni és népies elfoglaltságot keresni. Közben versek, írások, receptek bukkannak fel. Disznó-, birka-, kecskevágásba bonyolódva tesztelnek borokat és horgásznak is. Plusz magas irodalom, eredeti Erdélyi Mihály grafikák fel-fel bukkanásával.

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

kihagytad ?

Utolsó kommentek

2008.07.28. 13:11 dr. H.

A négyek

Már majdnem fél napja utazott. Zötykölődött, rázkódott egy vonaton idestova hajnal óta. Ahogy elhagyták a nagyobb városokat, úgy kezdett egyre lassabb lenni az utazás és egyre kényelmetlenebbé válni a vagon fülkéje, ahol ötöd magával utazott. Eredetileg hatan voltak, de egy férfi néhány órával ezelőtt már leszállt a szerelvényről egy elhanyagolható nevű kisváros kopottas pályaudvarán. De ők öten egészen mostanáig kitartottak. Ahogy közeledett a következő állomás rajta kívül mindenkin valami megmagyarázhatatlan izgalom lett úrrá. Készültek a leszálláshoz. Az asszony akit magában csak dámának hívott, a jól öltözött úr kifogástalanul új és tiszta bőröndjével, valamint az idős házaspár. Ezek szerint egyedül fog maradni a fülkében arra a kis időre ami még hátra volt a célállomásáig. A vonat egyre lassabban ment, majd egy döccenéssel megállt. A leszálló utasok cihelődése még el sem ült, amikor már hallani lehetett a kopácsolást. Persze. A mögöttük lévő kocsik csak idáig jöttek. Innen már csak a mozdony és három vagon megy tovább. A sebességhez hozzáidomult a szerelvény hossza is, hogy véglegesen vicinálissá lépjen vissza. A belső tér kissé kopottas, viseletes, ámbár megfelelő tisztasága is ezt a képet sugallta. Egy-két perc telt csak el és lassan ez az állomás is kikerült látóteréből. Az egyre kopárabb táj, ahogy a késő délutáni nap bevilágította, még álmosabbá tette a puritán fülke monoton ringását…

     …felriadt. Egy kicsit elbóbiskolt. Szája sarkában nyirkos volt még a nyál. Még el is horkanthatta magát, de ebben nem volt biztos. A szerelvény mint ami kifutotta magát és csak a lendület vinné tovább egyre lomhábban kattogott a síneken. Szinte hangtalanul csusszant be a peronnal ellátott állomásra. Egy pillanat alatt kiűzte fejéből az álmosságot. Felkapta poggyászát, kilépett a fülkéből, az ajtót behúzta. Három-négy lépés, és már a lépcsőn volt. Leszállt. Rajta kívül már csak néhányan jöttek el idáig. Amint az utolsó is leszállt, várakozás nélkül indult tovább a szerelvény, a kalauz füttyét meg sem várva. Tudta ez már a végállomás. A vonat nem megy tovább. Biztos más vágányra húzzák. Körülnézett. Mire a kocsik eltűntek, már csak ő volt a peronon. Az állomás csendes volt, elhalt az előző zsivaj. A csomagját megmarkolva ő is elindult a kijárat felé. Az állomáson kívül az alkonyatba burkolózó csendes, szinte kihaltnak tűnő délvidéki kisváros főutcájára lépett. Egy-egy ember az utcán, látszólag cél nélkül lépked el az innen már átláthatatlan üvegkirakatok előtt. Csendben teszik a dolgukat. Az úton egy két autó parkol, de járó motorral most egyik sem veri fel a csendet…

       …Jobbra a negyedik épületben volt a fogadó. A portásnak köszönt, de mondania semmit sem kellett. Tudta, hogy a hatos szobába kell mennie. A szűk folyosó bordó futószőnyegén szinte hangtalanul lépkedett. Négyes, ötös, hatos. Kettőt koppantott az ajtón. Várt. Lassan kinyílt, alig nyikorgott. Nagy levegőt vett. Belépett. A szobában hárman voltak. Ketten ültek, a harmadik az ablak függönyénél állt. Mindhármuk kezében pohár volt jéggel. Ahogy a szobába ért mind ráemelték tekintetüket. A néhány másodperc csöndet megtörve minden fajta érzelem nélkül megszólalt. –Uraim!- És külön-külön megbiccentette fejét mind a három fele. Azok viszonozták gesztusát. -Látom teljes létszámban megjelentünk. Remélem nem kellett sokat várni rám!…

…Ott ültek négyen az asztalnál , de ők négyen voltak, nem úgy mint egy Rejtő regényben. Már mindent megbeszéltek. Melyikük indul északnak, keletnek, nyugatnak és délnek. Mint az a három szökni készülő légionista valahol, valamikor egy oázisból Afrikában. Csak most nem kell szökniük, nem kell rettegni az elfogatástól. Holnap hajnaltól majd tőlük félnek az emberek, tőlük rettegnek majd, előlük szöknek el. A fogadó alatti színben a lovak már egyre türelmetlenebbül várják gazdáikat. Prüszkölő orral, felnyergelve egyre idegesebben a majdani őrült vágta ígéretétől megittasodva…

     …A hajnal első sugarai még nehezen törték át az árnyékos zugok hideg leheletét. A négy férfi még utoljára egymásra nézett. Aztán uccu neki. Sarkantyú a lovak véknyába és indulhat a parti.

 Elkezdődött. A négy lovas elindult.

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://szkajparasztok.blog.hu/api/trackback/id/tr39589304

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kishugom 2008.07.28. 21:57:29

Azt hiszem nyitok egy blogot, ahova a vidám történeteiteket fogom leírni, hogy belinkeljétek a gyönyörű, de félelmetes látomásaitok után.
Nem lehetne most egy vidámat is?
:-D
süti beállítások módosítása