HTML

urbánus menekülés

Dr. H. , Voporto és Hinta a városi szkájparaszt értelmiségiek próbálnak feldolgozni, főzni, sütni és népies elfoglaltságot keresni. Közben versek, írások, receptek bukkannak fel. Disznó-, birka-, kecskevágásba bonyolódva tesztelnek borokat és horgásznak is. Plusz magas irodalom, eredeti Erdélyi Mihály grafikák fel-fel bukkanásával.

Naptár

szeptember 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

kihagytad ?

Utolsó kommentek

2008.07.23. 09:16 dr. H.

Miénk ez a cirkusz

Úgy mondják két biztos pont van életünkben. Születésünk és a halálunk. És ami még biztos, magányosan születünk, és magányosan végezzük be is földi utazásunk. De mintha ez az utóbbi állítás megdőlni látszana az ezredforduló új tudománya a klóónozás révén. Nem szükséges az oltalmat adó anyaméh, ki van iktatva ez egyre szűkülő élettérből történő exodusunk, a szülőcsatornán keresztül történő kiűzetésünk.

A másik végpont magánya is megdőlni látszik. A koncentrációs táborok gázkamráiban összezsúfolódott százak, ezrek agóniája. Az egymásba érő haláltusájukat vívó testek, a távozó lelkek összekeveredése Dante poklát is megszégyenítő szörnyű víziókat kikényszerítő sokkoló képei, úgy gondolom, kiiktatta az elmúlás sokszor csendes, megnyugtatónak vélhető magányát.

Egész életünk e két végpont közötti magány elleni harcunk története. A magához ölelő anya megnyugtató meleg teste, ahonnan tudva vagy tudatlanul kiszakadtunk. A játszópajtások, barátok, szerelmek, társak és utódok finom szövedékébe próbálunk elbújni és erőfeszítéseink nagy részét ez a szakadatlan és sziszifuszi harc köti le. És ha igazán magunkba nézünk ez létezésünk gyönyörűsége is. Örök tusánk pillanatnyi állása szerinti alkalomhoz illő, tűnő hangulata csupán. Állandó, örök dolgokról így csak kritikátlanul mámoros pillanatainkban beszélhetünk és lássuk be, akkor is csak teljesen indokolatlanul.

Érezve ezt a talmi haszontalanságot, délibábot kergető biztonságunk és hiányérzetünktől hajtva megpróbáljuk e megkerülhetetlen kijátszani, -hát szeretünk. És megpróbálkozunk ezzel úton-útfélen. Bután, naivan, értelmetlenül, néha indokolatlanul. Szeretünk és szeretnek viszont, és ez azaz érzés mely hulló testünk alá feszülő liánként próbál megtartani a majdani sötétbe zuhanásunk magányos pillanatától. E Vég, időn át is felénk mosolygó arcától tartva bevallatlanul is állandó szökésbe vagyunk. Szökésben voltunk és leszünk. Menekülünk, szeretünk, és újból csak menekülünk. Eposzokat írtak már egy-egy apró kis győzelemről, matuzsálemi bújócskáról, de a nekrológok száma  így is kifogyhatatlan. Mert az egérutak száma véges, az üldözőké meg számtalan.

És mi mégis konokul, makacsul szeretünk. És e szeretet kiteljesedésében, a szerelemben néha-néha egy pillanatra nyelvünk hegyén megbizsereghet az örökkévalóság semmihez sem hasonlítható íze, hogy általa akár a koldus réz garasával valamilyen csalárd módon ugyan de kárpótoltattassunk. Egy pillanatra az örökkévalóságot. Ez maga a mámor. A mámor melyből elég egy pillanat csupán, hogy megmaradjon örökre.

Tehát boldogságunk nem más, mint a kötéltáncos pillanatnyi egyensúlya. A porond felett kifeszített kötél, születés és halál között kileng ugyan, de egyenlőre uralod még néha meg-megbillenő súlypontodat. Ebben semmi exhibicionizmus nincsen. Nem megmutatni akarod magad. Csak túlélni szeretnél. Mert a kötélre kilépve megijedtél a gravitációtól. Suta mozdulataid nem a megtervezett attrakció része, csak az életbemaradás ösztöne kényszeríti rád. És a lezuhanástól való félelem furcsa pikantériát ad mozdulataidnak, tetteidnek.

De ez már megint csak irodalom, és ahogy Attila (a József) mondaná a kupola toronymagasában, kissé megbicsakló hanggal a mélységtől meglepetten;
                    
                      „Szólj hát, mit tegyek én, hogy szeress,
                      ha sírva fakadok, ne nevess.”                                     
 

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

http://szkajparasztok.blog.hu/api/trackback/id/tr59581169

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

kishugom 2008.07.23. 23:33:24

jó lenne ilyen amatőr lelkesedéssel kötéltáncolni, mert az ilyeneknek sikerül örömmel átérni a kötél másik végére :-) mi is van a másik végén? ha látta már valaki szóljon, lehet nem óvatoskodnék ennyire......