Hétfőn lomtalanítás. (nem rég volt dr.H.-nál is) Reggel megálltam a garázs szélén – a közepén lehetetlen lett volna – és felszívtam magam. Hajrá. 2006. ősze óta csak bedobáltam, ami eszembe jutott. Volt eredménye. Olyan kupleráj volt mint a KISZ KB székházban az utolsó napon. Belevágtam. Estig elképesztő, hogy mit zsákoltam be. Úgy döntöttem, hogy ami évek óta nem volt a kezembe, sőt eszembe sem jutott kidobom. Öreg gitár, hűtőtáska, több éves újsághalom, régi konyhai eszközök, mittudom én. Aztán nagylevegőt vettem és átnéztem a horgászcuccaimat. Két kiló úszó, szakadt szákok, törött spiccek, régi botok mentek a lecsóba. Meg egy öreg Czakó rakós láda. Ez volt az első. Nézegettem és beledobáltam az összes kiegészítőjét aztán, zsupsz. Pár éve kaptam Gosztola Annamáriáéktól nagyon régi nádbotokat is. Nem őrizgetem. Rend lett. Rá ment a napom. El is fáradtam. Aztán Görögország-Oroszország. Majd néztem a holdat és nem tudtam elaludni.

Félálomban autózaj. Megáll. A kutyák teszik a dolgukat. Zörgés, pakolás. A két kutya keményen döngeti a kerítést. Kászálódok, kinézek, akkor indul a piros zsiguli. Ahogy kanyarodik, lerepül a tetőről a két régi nádbot. Kimentem és próbáltam összepakolni a szétdobált kupacot. Majd szépen visszavittem a Czakó ládát, a nádbotokat és egy száknyelet. Túrtam egy darabig de a régi Silstar botokat már nem találtam. Most itt búsulok, és azt kívánom a zsigulis komának, hogy fogjon velük sok halat. Mondjuk kipakoltam egy olyan sarkát is a garázsnak ahol konkrétan az ezredforduló óta nem jártam. A bedöglött zsák cement mellet volt egy cinzanos üveg, majdnem tele. Furcsamód parafa dugóval lezárva. Kihúztam és beleszagoltam. Szilva. Erős és nagyon finom kisüsti. Ha már felkeltem ezt kortyolgatom így éjfél után. Holnap lehet, kipakolom a kerti faházat is. Kitudja, mi rejtőzhet egy eldugott sarokban.

Hát maradtál!
Látod milyen üres lett a ház?
Kidobtam a fotelt, és tudod,
Azt a régi képet…
Minek már?
Nem fontos…

Itt maradtál.
Látod, hogy árad be a fény?
A botzsákot megette a moly
A garázsban táncol a por
S most, hogy nevetsz újra
Visszhangod indult belém
Egy hosszú, hosszú horgásztúra
S majd lecseng a fülem alatt
Tarkómon, hol a verejték leszaladt…

Maradtál
S maradj még!
Már az összes sarkot kisepertem
A kulcsokat mind elkapartam,
Csak kettő maradt, nálad és nálam
S szívem titkait ma bezártam.
És csak én kísérlek majd hazáig,
Ha szerethetlek mindhalálig.