HTML

urbánus menekülés

Dr. H. , Voporto és Hinta a városi szkájparaszt értelmiségiek próbálnak feldolgozni, főzni, sütni és népies elfoglaltságot keresni. Közben versek, írások, receptek bukkannak fel. Disznó-, birka-, kecskevágásba bonyolódva tesztelnek borokat és horgásznak is. Plusz magas irodalom, eredeti Erdélyi Mihály grafikák fel-fel bukkanásával.

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

kihagytad ?

Utolsó kommentek

2008.06.08. 20:37 dr. H.

Amit a baltával csinálunk

Lassan már azaz érzésem, hogy valami nem stimmel velem. Néha úgy érzem mintha a római szenátusban ülő Cato lennék, akinek az a fixa ideája, hogy Karthágót pedig el kell pusztítani. Valahogy én is úgy érzem, mintha egy óváros toronyórájaként léteznék és akarva akaratlan hangjelzéseivel, ha kíváncsiak vagyunk, vagy ha nem, hírül adja boldognak boldogtalannak az idő makacs múlását.

És mindenki mást hall. Van a ki harangjátékot vél felfedezni az óraszerkezethez csatolva, mások figyelmeztető trombitajelet, mint hajdan a tűztornyok figyelőitől, még mások egyszerűen csak a fogaskerekek szolid, de folyamatos kattogását észlelik.

Pedig én mindig és mindenkor ugyan azt teszem. Mint a Pink Floyd: Careful With That Axe, Eugene felvételén Roger Waters a fejszével,(Figyelem ez csak egy audió felvétel, a színpadon nem lehet tudni van e fakitermelésre használható vasárú, de mégis hogy korrelál Attila semmi ágánülő szívével) hitchcocki sikoltással üvölt bele az éjszakai zenébe. Nem tudjuk mi volt az előzmény. A vért sem látjuk, de valahogy mégis egy pillanatra csak  de mindannyiunkké válik valaki vagy valakik személyes konfliktusa, és magával ragad (a zene) teátralitása. 

Ilyenkor tavasz végén, nyár elején újra erőre kapnak az összejövetelek. Érettségi találkozók, volt tanulócsoportok újratalálkozásai. Születésnapok, névnapok, lakásszentelések, gyermekek ballagásai, esküvők, temetések. És mire ezeket végig járjuk, már telik a nyári szabadság, közeleg az ősz, és egy kicsit lúdbőrősen megborzongva a huzatos magánytól ismét kifényesítjük csillogó évről-évre vastagabb kitinpáncélunkat, amit levetni már egyre ritkábban tudunk. Így lesz börtönünk a várunk. Mi vagyunk saját fegyőreink, és már a látogatókat is mi szortírozzuk, hiszen nagy részüknél, úgy érezzük már, hogy hívatlanok.

És mint tanulatlan Istenek,( a készség meg lenne bennünk, de ösztönök híján, csak megérzéseinkre hagyatkozhatunk) megteremtjük saját mikro univerzumunk, és ennek a többdimenziós mindenségnek csak egy parányi kis kaput hagyunk, egy nem látható féreglyukat, amin keresztül mint egy szülőcsatornán préselhetjük át magunkat a közös térbe, - mindannyiunk közé. Az idő múlása így lényegül át a magány forrásává. Hajdan még hajlékony testünk merev torzóvá alakul.

Így saját és közös terünket az idő uralja, azaz az a készség, ami az idő múlása ellenére hajt az új és mindig változó felé, amíg ő engedi és amíg képességeinkből futja.

Ugyan nem mondtam még, de ezt a tavaszutót, nyárelőttöt szeretem lelkem mélyén a legjobban. Ez az újrakezdés varázsa, aminek mindannyian bedőlünk. Ilyenkor élvezem, ahogy telik az idő. Mert az idő múlására még hosszabbodnak a nappalok, még nő a fény, rövidülnek az éjszakák. És úgy érezzük, mintha a fogyó sötéttel hátrálni kezdene a konok valóság is. És mint a törzsfejlődés csúcsán járó, boldogan kezdem el haszontalan röptű nászom, akár a tiszavirág. Hosszúkás, ízelt potrohom kéjesen mozog…

De ez már megint költészet, és Attilánál (a Józsefnél) a pillanatok zörögve ismét elvonulnak. Elvonulnak ugyan, de lépteik visszhangja itt marad fülemben, akár egy zongorán ásítozó metronóm precízen, mint a csapból csöppenő víz, monoton zaja.

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://szkajparasztok.blog.hu/api/trackback/id/tr44510143

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ekkerjoz 2008.06.10. 09:40:39

Mikor Dr.H. ír, verset, vagy prózát, utána nagyon nehéz hozzászólni. Hétvégén hiányoltam a doktort, Voportót is. De majd jövőre!
süti beállítások módosítása