HTML

urbánus menekülés

Dr. H. , Voporto és Hinta a városi szkájparaszt értelmiségiek próbálnak feldolgozni, főzni, sütni és népies elfoglaltságot keresni. Közben versek, írások, receptek bukkannak fel. Disznó-, birka-, kecskevágásba bonyolódva tesztelnek borokat és horgásznak is. Plusz magas irodalom, eredeti Erdélyi Mihály grafikák fel-fel bukkanásával.

Naptár

június 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

kihagytad ?

Utolsó kommentek

2008.05.20. 16:25 Hintamester

..... völgye ?

Nem lesz idén Művészetek Völgye - a hírt Márta István, a fesztivál főigazgatója erősítette meg a Gödör Klubban tartott március tizenharmadikai sajtótájékoztatóján.Márta István fesztiváligazgató elmondta, már tavaly év végétől sejteni lehetett, hogy a 2008-as Völgy megrendezése komoly veszélyben van - komolyabban, mint eddig bármikor. Márta a fő problémának az állami financiális támogatás teljes hiányát nevezte meg. Míg 2004-ben a fesztivál kb. 200 milliós nagyságrendű összköltségének 64%-os támogatásával járult hozzá az állam, addig tavaly ennek az összegnek már csak a fele, 32% jutott a Völgynek. A jelenlegi állás szerint idén viszont már egyáltalán nem marad pénz a fesztiválra az államkasszában, így Márta István még egyszer leszögezte: 2008-ban nem lesz Völgy.

 

1997:

A két mackóruhába és otthonkába ölözött asszony értetlenül bámult. Mi tagadás a látvány nem volt mindennapi. László négykézláb állt egy sötétkék Golf mellett és bőségesen okádott. Dolga végeztével megtörölte verejtékes arcát, köpött még egyet-kettőt a porba, aztán nehézkesen visszakecmergett a kocsiba. Nem indult el azonnal. Hátradőlt az ülésen, tarkóját erősen a fejtámlához szorította és megpróbálta összerakni a tegnap este történteket.
Kapolcs. Sosem járt még ott. Két stoppos dumálta rá, hogy megnézze a művészeti napokat. Nem kellett sokat fáradniuk, László úgyis italra meg nőre vágyott. Körülbelül ebben a sorrendben. A sötétedéssel együtt surrantak be a jóképű kis faluba, ahol a művészek jó része már a kocsmasátrakban tivornyázott. Lapos pillantások tapogatták az utat elárasztó gyalogosok közt araszoló Golfot, biztos eltévedt a köcsög, gondolták magukban a tekintetek gazdái. Lászlót pedig elfogta a jóleső izgalom, amit mindig akkor érzett, amikor szisztematikus lerészegedésre készült. Gyorsan kivett egy szobát valami Zimmer Feri nevű embernél, megvetette az ágyat, kért egy lavórt a mit sem sejtő háziaktól, az éjjeliszekrényre készített egy pohár vizet meg két szem Quarelint és kicsit töprengett, hogy lezuhanyozzon-e. Úgy döntött felesleges, az embernek legyen emberszaga.
A pálinka, amit az első útjába került kocsmában megkóstolt, karcos volt és komisz, mégis megvette az egész üveggel, és végig ballagott a dáridózó falun. Néhol megállt bámészkodni, élvezte, hogy ügyet sem vetnek rá. Fel-alá lófrált, néha meghúzta az üveget és elégedetten konstatálta, hogy a pucér villanykörték fényét egyre fátyolosabban látja. Végül leült az árokpartra és várt. Lábánál a szendergő, portól lepett lapulevelek tövében szépen szaporodtak a csikkek, és a közvilágítás fehér neonja valami idegen hidegséggel öntötte nyakon a profán látványt : egy ember pálinkát iszik, dohányzik és szemmel láthatóan semmire sem gondol. A részegség hirtelen jött, mint a hőség, amikor váratlanul kinyitják a kemence száját. László lassan hanyatt dőlt, elengedte az üveget és a pálinka opálos fényű patakként csorgott az útpadka zúzott kavicsai közé.
Igen gondolta László, megérkeztem.
Valami nyöszörgés félére ébredt fel. Már virradt, a halvány szürkés fényben sunyin lapultak meg a falu házai és amikor megpróbálta legombolni az ingét, érezte, hogy a bőre hideg és nyirkos a hajnali harmattól. A nyivákolás megismétlődött és amikor végre feltápászkodott meglátta a maga elé motyogó lányt. Egy villanykarónak támaszkodva ült, részeg volt. Sebaj, gondolta  László és bizonytalan ujjakkal megtapogatta a zsebébe dugott kotonokat. Lépett néhányat a lány felé, de felkavarodott a gyomra és keserű epét öklendezett az árokpart füvére. Na ennyit a csajozásról, gondolta és már indult volna haza, amikor a lány hangja utána nyúlt. Pestre mész, ugye? Elviszel? - kérdezte a nő, ami nem látnoki képességre vallott, inkább arra, hogy innen mindenki Pestre ment aznap. Hátrahagyva a buli végeztével a főtt kukorica rosszul lerágott csutkáit, az eltiport műanyag poharakat és a kapolcsi polgárok megtört tekintetét.
Oda, vallotta meg László, mert fáradt volt a hazudozáshoz. Segített a lánynak talpra kecmeregni és szótlanul ballagtak a bérelt szobáig. A csajt kint hagyta a harsányan ébredő vérebekkel, ő pedig összekaparta benn a cuccát, mindent beleszórt a csomagtartóba és elindultak.
Először a rádióval próbálkozott, hogy ne kelljen válaszolnia a hátsó ülésről érkező zagyva beszédfoszlányokra, de amikor rájött, hogy nem is neki szólnak, kikapcsolta a készüléket.
Így is majd szétesett a feje, a hajnali rádióműsor pedig még a nő nyivákolásánál is ócskább volt. Lassan hajtott, az autó harmincas tempóban csoszogott egyik falutól a másikig, egy különösen hullámos szakasz után pedig megállt. László kilökte az ajtót és inkább kiesett, mint kiszállt a kocsiból, hogy megmutassa az otthonkás asszonyoknak, mit csinál az uruk fizetésnapon, mielőtt hazatér megpofozni őket.
Amikor újra beindította a motort, a lány a hátsó ülésen arról kezdett el motyogni, hogy mi végre is vagyunk ezen a nyomorult világon, aztán sírni kezdett saját hülyeségein. László hallgatta egy darabig, a zsebébe túrt és a kotonokat komótosan kiszórta az ablakon.
Az ezüstös tokocskák az aszfaltra hullottak, mellettük lassan elgördült az autó, az asszonyok egymásra néztek. Hát Katikám mondta az egyik hitetlenkedve, de a hangja nem ért el Lászlóig.
Az utastérben a csenden kívül csak két ember maradt, az egyik másnapos volt, a másik hisztis és csúnya.

4 komment


A bejegyzés trackback címe:

http://szkajparasztok.blog.hu/api/trackback/id/tr88478778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

kishugom 2008.05.20. 22:50:54

jobb lett! bár én sosem voltam a Völgben, de jobb volt míg volt. volt valahova vágyni, az elején. ;-)

ekkerjoz 2008.05.21. 06:49:51

Taliándörögd környékén van egy rettentő katonai ojjektum. A civileknek azt mondták, mikor épült, hogy polgári műholdakat figyelő, űrtávközlési létesítmény leszen. Persze, polgári műhold, ja.
Kamaszkoromban vetődtem arra, orosz katonák őrízték az ojjektumot. Nyitott őrtoronyban álldogált egy Iván, vállával a torony pillérének dőlt, a szájára ragadt cigarettája kialudt, bóbiskolt a jóember is.
Mikor észrevett, zsíros hangon ordított, elzavart oroszul a fenébe.
Pedig csak nagy antennákat nézegettem, sose láttam addig olyat.
A völgy misztikus hely.

mirejmatyiő · http://www.antikkonyv.hu 2008.05.26. 21:31:18

ja, és odajártunk lövészetre.

m 2008.06.05. 18:17:39

Hat en voltam gyerekkoromban abban az ojjektumban soxor,es nyugodtan allithatom hogy telleg polgari urjelado bazis volt vagy mi,edesanyam ott dolgozott es ezert nyaron neha magaval vitt az ojjektumra.Altalanos iskolaskent gondolhatod hogy alig vartam hogy mehessek.