HTML

urbánus menekülés

Dr. H. , Voporto és Hinta a városi szkájparaszt értelmiségiek próbálnak feldolgozni, főzni, sütni és népies elfoglaltságot keresni. Közben versek, írások, receptek bukkannak fel. Disznó-, birka-, kecskevágásba bonyolódva tesztelnek borokat és horgásznak is. Plusz magas irodalom, eredeti Erdélyi Mihály grafikák fel-fel bukkanásával.

Naptár

szeptember 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

kihagytad ?

Utolsó kommentek

2008.04.19. 21:14 dr. H.

AIR INDIA

Gyerekkoromban csüngtem apám szavain, amikor indiai utazásáról mesélt. 1955-ben volt két hétig Indiában. Akkor még a külügyben dolgozott.

És azok az  impressziók, verbális élmények először akkor elevenedtek meg amikor 2000 után Tunéziában voltam (a tiszai ciánozás évében – vérbeli horgászok előnyben) hál istennek február elején, nem a legnagyobb melegben. Relatíve tisztaság, (most Einstein percenként húszat forog sírjában) de a házak között a harmadik világra jellemző szemét, sitt, lim-lom. Olyan jó volt európainak érezni magamat.

Apám meséi, színes történetei az idő feneketlen kútjába esve egyre jobban denaturálódtak a szürkeségbe, a feledésbe. De azaz irigység, azért megmaradt bennem. Átrepülve a fél világot, állami költségen eljutni Indiába.

Nem kell nagy jósnak lennem, hogy beismerjem a következő harminc évben nem vágyok a hindu szubkontinensre, érdekeltségeim is ellenkező irányba terelnek. Mégis évente legalább egyszer sikerül megpillantanom Delhi peremkerületeit, ha egyáltalán vannak arrafele kerületek. Se gép, se álom, se gondolat nem szükséges ennek a több ezer kilométer megtételéhez. Mint tavasszal a kikelet, mint Japánban a cseresznyevirágzás, egy pillanat alatt megváltozik a város. Egy furcsa, bizsergő érzés lüktet az utcákon, remegteti meg a házak tűzfalát.

Lomtalanítás van.

És tért, időt átölelve, mintha a Startreck Voyager fedélzetén féreglyukból érnénk ki a valódi Univerzumba. Egy pillanat alatt ismét a harmadik világba pottyanok. Aztán engem is átjár az izgalom, és mint ha vulkáni lennék, akit elkap a láz, kis közösségem többszöri unszolására én is megteszek mindent e furcsa „rügyfakadás” beteljesüléséért, megadva magam, én is hordom kifelé múltam leértékelt, kidobandó emlékeit.  Tavasz közepe van. Kicsit szemetel az eső, hűvösen fúj a szél. De a varázs egy pillanat alatt szubtrópusi vidékekre röpít. És a semmiből megjelenő ismeretlen arcok, csak tovább erősítik az illúzió élményét.

Idegesítő, megmagyarázhatatlan illúzió ez. Minden évben próbálok felkészülni rá, de irritálása valahol a gyomrom alsó bugyrából ki nem szakítható módon tesz feszültebbé, mígnem lassan-lassan enyhül e furcsa remegés. De igazán csak a többszörösen is átszűrt halszálka-maradék romhalmaz vizuális megsemmisülése után nyugszom csak meg.

Alkonyodik. A szemétszállító jelenléte, hangja már csak rossz emlék. A siserehad is már új vadászmezők felé tart.. Tiszta a kamra, tiszta az utca és csendes.

Mintha újra Európában lennék.

De ez már megint költészet. Szegény Kőlcsey ha ezt láthatná. Elfehéredne jobban, mintha szellemet látna a romok között.


3 komment

Címkék: india kolcsey lomtalanitas


A bejegyzés trackback címe:

http://szkajparasztok.blog.hu/api/trackback/id/tr88433222

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Hinta · http://www.hinta.hu 2008.04.19. 21:27:52

muhaha, erre a képre emlékszem. 2006 késő ősze, Csekén. Doki közepesen bebaszva hibátlanúl nyomta le Kölcsey sírjánál a Husztot. Végig. Ezért -is- bízom rá magam.

Voporto 2008.04.19. 23:26:26

Bizony-bizony, ilyenek a mi kis mindennapi ki-, illetve megtisztulásaink. Nekem, eszembe jutott a szeméttombokról Márai Sándor Jób című karcolata. A francba, a Doki tényleg hibátlanul és áhitottan szavalt.

ekkerjoz 2008.04.20. 16:35:33

Egyszer megpróbáltam kitalálni, mi lehet a lomtalanításban talált dolgok sorsa. Azokra a lomokra gondolok, amikért valósággal ölre mennek a gondosan osztályozó kezek gazdái. Végülis, akárhová kerül, a lomból megint lom lesz.

Máskor meg kiraktam a garázs mögötti utcába egy hűtőgépet, meg egy centrifugát, működtek még, de nem használtuk, és útban voltak. Nem telt el öt perc, már egy becsületes megtaláló tépte is szét a hűtőt, hogy biciklin elvigye. Mondtam neki, hogy még működik, ne tegye tönkre, vigye egyben. Megkérdezte, hogy jó a centrifuga is, mondtam, persze, csak régóta nem használjuk. Tűnődött, végül kibökte, hogy már két éve kikapcsolták a villanyt. Aztán elvitt mindent, biciklin.
"In our time", mondaná Őrkény István.