HTML

urbánus menekülés

Dr. H. , Voporto és Hinta a városi szkájparaszt értelmiségiek próbálnak feldolgozni, főzni, sütni és népies elfoglaltságot keresni. Közben versek, írások, receptek bukkannak fel. Disznó-, birka-, kecskevágásba bonyolódva tesztelnek borokat és horgásznak is. Plusz magas irodalom, eredeti Erdélyi Mihály grafikák fel-fel bukkanásával.

Naptár

szeptember 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

kihagytad ?

Utolsó kommentek

2008.03.29. 23:36 Voporto

Gondolatok a hűtő előtt

Kies hazánk elektronikus sajtójának cézára minap, bár ironikusan, ám le szkájparasztozta művileg felpörgetett világunkban vergődő embertársainak egy lelkes kis csoportját. Talán még zsörtölődnöm is kellett volna miatta, mivel magam is közéjük sorolom, de ez fel sem ötlött bennem. Értéktelen, értelmetlen dolgokkal telezsúfolt nap végén éhesen, s szomjasan kinyitom lakásom központi berendezését, a hűtőszekrényt. Kettős világ tárul elém. Multik által reánk borított egyen MŰ, úgy nevezett ételek, és valami csodás egyszerű, természetes élelmek.

A 2000-es évjáratú Duennium, száraz vörösbor a Vylyan pincészetből, a hideg, foghagymával tűzdelt rozmaringos sült báránycomb, az imádott őstermelői „vecsési” savanyú káposzta, ott sorakoznak szépen a polcokon. Semmi homogénezés, semmi sűrítőanyag, semmi EEE. Mind eredeti, tiszta forrásból. Nem is kétséges, mit eszem. A MŰ étkeket hagyom, mikor majd jobb híján kell lenyelnem.
Veszem a poharat, a kést, s az utóbbiakat, hozzájuk még kevéske nem gumizó ropogós házi kenyeret, és a napot emberesen befejezem. Már csak az emésztés fázisában jut eszembe az elektronikus sajtócézár, és persze mosolygok, hisz néha ő is szkájparasztol. S ekkor felsejlik valami, egy Voporto faragvány a múltból, mitagadást, kaján vigyorral most leírom:

Művilág

A világ amelyben élünk, nem igazi,
Mit belőle láthatunk, az mind hamis. 
Ezen szavak, bíz igen súlyosak tudom,
De szomorú szívvel, bizonyítani fogom.

Műfű, művirág, műbokor, és műfa,
Műláb, műkar, műmell, és műhaj.
Műbőr, műfog, műköröm, és műszem,
Műhere, művese, műmáj, és műgége.

Egyesek ma már, szívet is cserélnek, 
Használt, sérült, régit váltanak, műre.
Engem e gondolat elborzaszt nagyon,
Szívével együtt vajh, még mit adhatott?

A valós érzelem, értelem és a lelkület,
Gyorsuló létünk forgatagában, elveszett.
Ha mégis maradt nekünk valami belőle,
Azt mindenki elrejti magában, jó mélyre.

Mai világunk nem más, mint színdarab,
Melyben, művészek színművet játszanak.
Mű a díszlet, mű a kellék, mű a jelmez,
A kiváló színész benne csak, mű ember.

Lehet, teljesen mű vagyok én magam is,
Az életem, mit lassan morzsolok, hamis.
Bízom e gondolat sötét, téves és hibás,
De ajánlom, magáról ki-ki gondolja át.

1999. április

Szólj hozzá!

Címkék: művilág erdélyi mihály grafika


A bejegyzés trackback címe:

http://szkajparasztok.blog.hu/api/trackback/id/tr28402694

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.