Rajzolok akár egy zöld kockás lódenkabátot is,
ha kifejezhetem mind azt,
amit egy sárga franciakulccsal nem tudok.
És ahogy most nyaki ütőerem fogom
érzem hogy remeg,
mint őrült arcán a hab,
mielőtt gyilkol vagy erőszakol.
Ha hatalmas hirdető neon lehetnék,
csak az előbb - utóbb kiég.
Vagy hamvas arcú, rugalmas keblű szűz,
csak az egy durva férfi roham alatt
a semmivé foszlik el,
mint minden gyermekkori csíny
egy üveg szesz által adott mámor
kijózanodását követő öklendezése után.
Ha egy zöld kockás lódenkabátot rajzolhatnék.
Kifesteném, még ha a festék el is folyik,
mint minden öröm és élmény
amely sajnos csak múltjával tudatosodik.
Ha átfoghatom egy lány derekát,
és örömmel konstatálom,
hogy kilógó nyelvvel nem várom lihegve a kielégülést.
Ha egy svájci sapkát is rajzolhatnék fölé,
és egy gólyát is, amely most
lehet hogy lehangoló,
de csak kelepel.
Ha alá egy házat is rajzolhatnék.
Régimódit, mellette krumpli veremmel.
Ha rajzolhatnék egy egész világot mértani pontossággal.
De nem tudok.
Hát írok.
Utolsó kommentek